Tudnivalók a Túrról és a Túr vízitúrákról
Tudnivalók a Túrról és a Túr vízitúrákról
(fontos és érdekes, kérjük mindenképpen elolvasni).
A Túr Budapesttől 340-360 kilométerre (attól függően, hogy hol mérjük a Lánchídtól számítva) még kevésbé precízen, az ország északkeleti térségén csücskében található.
A Túr, Romániában, a Kárpátok déli oldalán található Avas hegységben, Avasfelsőfalu határában ered. Túrterebesnél egy északról jövő ággal egyesülve éri el a Szatmári-síkságot és Garbolcnál, a román-ukrán-magyar hármashatár közelében lépi át a magyar-román határt.
Magyar területre érve a folyónak még viszonylag nagy az esése, kavicsos hordaléka Kishódos közelében változik homokossá. Elméletileg akár Garbolcnál is vízre lehet szállni, de itt a mederbe tett szikla zárások nem tennének jót a boruló hajók legénységének, (leányságának), sem a kenuknak. Mindenhol át kellene emelni, ezért Kishódos az első értelmes vízre szállási pont.
A folyó a szabályozása előtt sűrűn kanyargó volt, és Olcsvaapátinál érte el a Tiszát. Egy ág elszakadva Nagyarnál közvetlenül folyt a Tiszába. Itt írta Petőfi Sándor a Tisza című versét, amit ma egy nagy odvas fa jelez. A Tisza XIX. századi szabályozásához hasonlóan az 1930-as években egy új mesterséges medret létesítettek, mert Dr. Kende Zsigmondnak, egy befolyással rendelkező politikus akarta a birtokait öntözni és jól lobbizott. Ez az "ásott" Túr, ha tetszik "A" Túr.
A szabályozás előtt az áradások idején hatalmas területek kerültek víz alá. Települések a magasabban fekvő területeken alakultak ki, csak a magasabban fekvő részek voltak alkalmasak mezőgazdasági művelésre is. A mélyebben fekvő részek legelőnek állattartásra kiválóak voltak. A szabályozás után a levágott folyókanyarokból holtágak alakultak ki, ezek nagy része napjainkra kiszáradt, mivel nem jutott elegendő vízmennyiséghez.
A még vízzel borított holtágak (túl) gazdag növény és állatvilággal rendelkeznek, de járhatatlanok.
Az eredeti mederbe a Sebes (ásott) Túrból Sonkád "térségében", a Kisbukó feletti zsilipen folyik be a víz.
Itt az eredeti terv szerint elméletileg feleződne a vízhozam azzal, hogy a Túr vizének egy része a népnyelvi Öreg-Túrban, másik fele a Túrban (Sebes-Túrban) folyik tovább.
A Sebes-Túr (más néven az Új-Túr, ill. ahogy itt mindenki mondja az "Ásott-Túr") a Túr.
A népnyelv szerinti - mi ezt használjuk - Öreg-Túr pedig csak belvíz elvezető főcsatorna. Sebaj. Nem a név, a látvány és az élvezet a lényeg.
Az Öreg-Túr Kölcse előtt elméletileg két ágra szakad, de az északi ágba már soha nem jut víz, már nem fordul elő, hogy a két ág egyesül és Kölcsét szigetté válik. Pedig szuper lenne körbeevezni a falut.
A Sonkád és Kölcse, valamint a Kölcse és Túristvándi közötti rész igazi vízitúra paradicsom normál vízállás esetén. Mi a 'normál'? Szóhasználatunkban a "normál" a biztonságosan és nagyobb kényelmetlenség nélkül evezhető.
Emelkedő vagy magasabb (de még nem áradó) víz esetén több tényezőt mérlegelünk
a túra megtartása szempontjából és abból a szempontból, hogy ki jöhet a vízitúrára.
Például. Vannak-e gyerekek a csoportban, hányan, mekkorák? Úszástudás. A kenu merülése. Négy 50 kilós személyhez képest 4, 80-120 kilogramm közötti, átlagosan 100 kilós túrázó borulási kockázata - ceteris paribus vagyis csak a merülés alapján - nem kétszeres, hanem százszoros.
Bizonyos szakaszon a szél rendkívül fontos, mivel a Túron sok helyen alagútban evezünk, ami remek UV-szűrő, de erősebb szél esetén nem mindegy, hogy palacsintává trancsíroz minket 100 méteres szakaszon 20 db. 150 éves fa, n tonnás fa.
A vízhőmérséklet lényeges, hiszen egy esetleges borulás esetén a hosszabb vízben tartózkodás is "benne van a pakliban". Borulás esetén a borult kenu legénységének partra kell tudnia szállnia, igen ám, de a Túr magas partja miatt ez normál víznél is feladvány. A jó és megfelelő számú partra szállási helyek hiánya a Túr túrák egyetlen rákfenéje, magas víznél a partra szállás pedig kvázi mission impossible. Arról nem beszélve, hogy borulás esetén a kenut ki kell hozni a parthoz, majd a vizet kiönteni és a "talpára tenni". Igen ám, de minél nagyobb a víz, annál inkább nincs hova, csak a magas part van, nyakig érő vízben pipiskedni sem lehet, hát még kenut emelgetni. Nem ragozzuk. A nem biztonságosan magas víz esetén nincs vízitúra, vagy csak a nagyon rutinos vízitúrázóknak. Akkor sincs vízitúra, ha veszélyben a kenuk alja, ha "ütköző magasságban" akadályok vannak, ha fennakadunk és evezés helyett az iszapban elmerülve adogatjuk, fákon ülve húzzuk-vonjuk, a parton cipeljük a kenut.
Az időjárás és vízállás miatt nem induló, vagy amiatt befejezésre kerülő túra díja nem kerül a résztvevőnek visszafizetésre, ill. az esetlegesen még be nem fizetett díj kifizetése a szervező felé 8 napon belül esedékessé válik. Az időjárás és vízjárás kockázatát a résztvevő viseli. Kérjük ennek tudatában jelentkezz a vízitúrára.
Még egyszer. Az időjárás, így a vízjárás kockázatát is a vendég, vagyis Ön/Te, e sorok olvasói viseli(k).
Annak tudatában jelentkezz, hogy a túra díját sem akkor nem tudjuk visszaadni ha árad a Túr, sem akkor, ha evezhetetlenül sekély. Visszatérve arra, amikor jó a víz. Hálát adhatunk az Égnek, mert Túristvándi körül szinte eredeti állapotában maradt ránk ez a kanyargó csoda. Nagyarnál meg a Túr egyenesen a nirvána, a gyönyörű folyócska túlélte a természetrombolók, folyamszabályzók figyelmét. Az Öreg-Túr Nagyar előtt ismét két ágra szakad, pontosabban a Kömörőnél található osztózsilip osztja a vizet, így a "Régi-Túr" (Petőfi után a "Kis-Túr", Nagyari Holt-Túr) Kisar közelében, míg a népnyelvi Öreg-Túr Vásárosnamény előtt éri el a Tiszát.
A folyómedret régen tölgy, kőris határolták, mára a globális felmelegedés miatt az ecetfa és az akác az úr, ünnepnek számít, amikor még igazi tölgy erdőben lapátolgathatunk.
A Túr medrének hossza az eredettől a Tiszába való beömlésig 146,5 km volt.