MC Öreg-Túr, Bodrogzug, Tiszatúra Vízitúra

Tokajban a Bodrogkeresztúri út 3. alatt, a Bodrogzug vendégházban találkozunk. 
10:30 Ha nem pénteken érkeztél, üdvözlés, tájékoztató, miközben mi beszélünk, ti nyugodtan naptejezzetek. Kiosztjuk a felszerelést, vízre tesszük a hajókat, és következik az evezés- és kormányzás tanulás azoknak, akik először vízitúráznak. Amíg az először vízitúrázók is profi kormányosokká, ügyes vezérevezősökké válnak, a rutinos vízitúrázók bemelegítenek, sőt, ha a vízhőmérséklet lehetővé teszi, úszkálnak a Bodrogban. Amikor a pár perce még kezdők befejezik a tanulást és a gyakorlást, érdemes még egy wc-látogatást megejteni és utána: "hurrá". A tokaji vízre szállás után a Bodrogon lapátolgatunk.

 

15 perccel az indulás után evezünk be egy festői oldalágba.

 

 

Ez a hívogató csatorna kenutúránk bejárata a Bodrogzugba. Hamarosan a képen látható mini zsilipen haladunk át a kenukat libasorba rendezve. 

 

 

 

A zsilip mögött remek kikötőhelyen egy kis lábnyújtóztató pihi mellett jöhet a korai ebéd. Az ebéd önellátó, hozzatok magatokkal szendvicset ebédre és legalább 1,5 liter alkoholmentes innivalóról is gondoskodjatok.

Indulás előtt még egy mosdószünet a természet lágy ölén, hölgyek jobbra, urak balra módon. A hami után pedig elképesztő tájon lapátolunk.

 

 

Felfedezzük az ilyenkor már nem is olyan bonyolult labirintust, vízitúrázunk a szeszélyesen tekergő, tündérrózsás, vízitökös Zsaró-éren. 

"Go west". Nemsokára Szigetköz-érzés mellett haladunk. Aztán készülj egy kis csatára! Ugyanis átvágjuk magunkat a Nagy-tó kolokánmezején. Ha a Nemzeti Park tisztítja a vízi útvonalat, akkor könnyű dolgunk lesz.

 

De lehet, hogy lesz egy erős, akár 200 méteres szakasz, ahol derű, pozitív és a kihívásokra "kész" hozzáállás kell majd ahhoz, hogy az ún. mocsárjáró technikát használva átjussunk.

A mocsárjáró technika szakkifejezés Balázs kolléga szavajárása, nem plagizáljuk csak úgy.... Szinte (fontos a mondatban a szinte) légpárnásként csúszik majd a kenud a növényzet felett, miután a kolokánmezőbe fagyott és előtted két sorban felsorakozott kenuk legénysége áthúz titeket, ti pedig húzzátok magatokat előre az ő hajójukat fogva. Ahogy a tiéd lesz az első hajó, "hátulsó pár előre fuss", azaz az éppen leghátul lévő hajó fogja magát előre húzni a sűrű kolokánfőzelékbe merevedett előtte lévő hajókon. Miután - sőt, legyünk szerényebbek - ha megnyerjük a csatát, szupi jó kis vízi ösvényen osonunk tova. Érdekes érzés lesz, hogy a vízen evezni is lehet és csodák csodája, csak úgy repül a kenu... 

Nagyon kellemes helyek érintésével és egy átemeléssel Tokajtól 7 kilométerre jutunk ki (vissza) a Bodrogra. 

Mind a többnapos vízitúrán résztvevőkkel, mind a "csak" erre a napra érkező vízitúrázókkal 10:30-kor találkozunk Tokajban a "Bodrogzug" vendégház kikötőjében. (Bodrogkeresztúri út 3.) 

A csak egy napra jövő, és most érkezéskor még életükben először kenuzó túrabarátainkat a parkolás, wc, üdvözlés, tájékoztató és a felszerelés kiadása megtanítjuk kenuzni, kenut irányítani, kormányozni. Amíg a kenuzással most ismerkedők is világbajnokká válnak, addig a profik bemelegítenek, naptejeznek, fotóznak. Amikor már minden hajó a zseniálisnál is ügyesebb, bepakolunk a kenukba és még egy wc-látogatás után vízre szállunk.

Indul a kaland! Hamarosan a Bodrogzugban vagyunk. Ha egy túra második napján vagy, az út eleje megegyezik a tegnapival. A képen is látható zsilip után már ismerősként fogsz kanyarodni balra az első uzsonna- és pisilési szünetet megejtendő.

A lábnyújtóztatás, fotózás, táblaolvasgatás után visszacihelődünk.

A Bodrog-ártérben hamarosan keletre tartunk egy olyan elágazásnál, ahol tegnap még (durván) nyugat felé lapátolunk. Most és ma Zalkod irányában evezünk. Akár tökéletes, azaz áradás idején magas a vízállás, akár a zöld-ár levonultával már "csak" az erekben, csatornákban lévő vizet használjuk, hihetetlen helyeken lapátolgatunk. Nézzük meg mindkét esetet. Ha az ártérben a mezők felett is van víz, a túravezető szerény mosollyal köszöni meg a spontán tapsot, amit azzal érdemel ki, hogy olyan eleganciával suhan át a kenukaraván a dzsungelen, mint kés a vajban. 

Néhol erdők, fák között, a légvonalnál is egyenesebben, fekete és fehér lyukak közötti féregjáratokat használva manőverezzük majd át magunkat a "Zalkodi partokra". Naná, hogy meghajlítjuk a teret és a Möbius-szalagot átszúrva, csak úgy lazán, egy másik univerzumba jutunk. Pszt!!! Töredelmesen beismerjük. Még fiatalabb korunkban tévedtünk el az ártérben úgy, mint a pinty! És nem egyszer. Volt, hogy egész kemény lett a történet. Igen, volt olyan is, hogy éjfél körül sikerült kivergődni az ártérből, a tokaji Kopasz-hegy tetején lévő, és a repülőknek szóló lámpa volt a "világító torony", a megmentő ... 

De mielőtt nagyon elijesztenénk a kenutúrától, megnyugtatunk, hogy ma már a túrák jelentős százalékában legkésőbb az első hóesés idején vissza szoktunk találni. Ha viszont a kenutúra idején nem lesz magas vizünk, akkor egy eszméletlen jót kanyargunk az ártérben, és valahol félúton egy kilátótorony és Zalkod között fordulunk majd vissza a karavánnal. Akár így, akár úgy, végtelenül nyugodt tájon tett, maximálisan biztonságos kalanddal gazdagodva, 16:30 és 16:45 között érünk vissza az indulási kikötőbe.